Forrai Annának hívnak. Jelenleg kineziológiai stresszoldóként és jógaoktatóként valósítom meg önmagam, szenvedélyem az önismeret.
Megrögzött optimista, életszerető emberként álhatatos célom, hogy az emberekben is felébresszem ezeket a minőségeket.
Gyerekkoromtól kezdve érzem a saját erőmet, ami egyfajta belső hangként gyakran előbukkan és súgja számomra, hogy minden sokkal jobb annál, mint amit a világomban megéltem, megélek. Bár ezt tudatosan nem fogalmaztam meg anno magamban, mégis minden alkalommal, mikor krízist éltem meg, ‘volt bennem valami’, ami/aki meggyőzött arról, hogy ‘odakint más van, mint idebent’. 🙂 Volt/van bennem (mint mindenkiben) egy szemlélődő valaki, aki objektíven tudott és tud ma is tekinteni a külvilágra.
Megéltem a saját gyerekkori és fiatal felnőttkori drámáimat, gyógyszerfüggőségeimet, depresszióimat, melynek hála szikla szilárdan megerősödtem abban a tudatban, hogy az ember képes befolyásolni az életét a hozzáállása által és igenis nagyon komoly befolyása van irányába.
18 éves koromban egy éjszakai fuldokló pánikroham mindent megváltoztatott. Az akkor önfeledt kamasz éveimet felváltotta a szorongás és a pánikrohamoktól való rettegés. Gyógyszerfüggővé váltam, hogy valahogy úrrá tudjak lenni a hétköznapi fojtogató érzéseimen. Nyolc évig tartó menekülés következett a jelentől.
Azután jött egy nap és egy felismerés:
Rájöttem, hogy amitől úgy rettegek, azok csak érzelmek, érzések! “Mit vagyok így betojva az érzelmektől?! Ebbe még senki nem halt bele! Hát akkor gyertek!” – gondoltam.
Talán innen fordult át minden. Elkezdtem megismerni magam, a múltam, a gondolataimat, az érzéseimet, a reakcióimat. Figyeltem magam és hagytam, hogy minden fájdalmam kifejeződjön, ha kellett sírtam órákig, napokig, hetekig. Ezekben az években találkoztam a kineziológiával és a jógával is, melyeket eszközként használtam és használok ma is önismereti utamon.
Megszűntek a szorongásaim, függőségeim, a megfelelési kapcsolataim és elkezdtem a saját utamat járni. Minden megváltozott bennem, körülöttem.
Az úton vagyok tehát …
Ezen az úton azonban nagyon jól érzem magam és tökéletesen megerősödtem a hitemben, hogy az ember óriási hatással van az életére. Csak lépni kell, hinni és cselekedni, beleállni és megélni, mert ‘az a valami’, benned is ott van, csak tudatossá kell válnod rá.
Éld meg és fejezd ki önmagad itt és most teljes elfogadással.
A kineziológia, az önismeret, a jóga és hamarosan a hellinger családállítás eszközeivel remélem téged is mihamarabb rávezetlek a saját utadra.