Megmagyarázhatatlan viselkedésmintákat tapasztalsz a gyereknél, vagy magadnál, amire konkrét ok sincs?
Olyan családban, ahol tragikus, vagy fájdalmas esemény történt, a múltat hajlamosak eltemetni. A szülők, hogy ne tegyék ki a gyerekeiket felesleges fájdalomnak, gyakran nem beszélnek erről és így az ajkukkal együtt a múltba vezető ajtót is lezárják. Minél kevesebbet tud a gyerek, gondolják, annál védettebb marad.
Sajnos az, ha nem beszélünk a múltról, nemigen immunizálja a következő generációt. Ami a szem és az elme elől rejtve marad, ritkán tűnik el igazából. Pont fordítva: gyakran jelenik meg újra a gyerekek viselkedésében és tüneteiben.
Figyeld meg, hogy gyermeked, vagy saját viselkedésed kire emlékeztet? A használt, de idegennek tűnő szavak kiket idézhetnek a múltból? Kutass, kérdezz a családban! Ha megtaláltad az illetőt az emlékeidben, vagy családi történetekben, érdemes tisztelettel elismerni és elfogadni élettörténetét, majd képzeletben meghajolva előtte visszaküldeni számára azt, ami az övé … akár néhány mély kilégzésben.
